2008. június 15., vasárnap

3. fejezet











MEDVE

MÉLA

MACI

Most Mélamaci és Nyuszi röpke barátságába pillanthatunk, s ott vagyunk, hol csupán innen, Füles, azaz Nyuszi szemével láthatunk.

Mert onnét újabban semmi kilátás.

– Tudod Füles, én kedvellek téged, csak ne lennél ilyen túlságosan önérzetes, együgyű s magadnakvaló.

- mondja mintegy magában mélázva Medvemaci.

De kimondva azt ő nem teszi.

Ha tenné, nem is lenne tovább Mélamedvemaci.

S megy, ütemesen siklik tova minden lépéssel. Siet. Akkor is siet, ha ül. Ha élesen s habosan (komolykodó nézés, göndör haj), akkor is csak le-fel jár, és ez olyan megnyugtató. Mert közben zavarodottan s csendben elfigyel.

Füles már ezt is kitanulta.

De hála hogy Medvemaci méla, s így csak rohanva dühös, és távol... így ezáltal nem is értheti. Mellesleg sem jelzőtábla, sem semmi.

És azért mert távol, Füles csak így kedvelheti.

– De azért jó vagyok, Medvemaci, és okos is. Tudom minden gondolatod!

- héjázva egyenesedik ki Véznafüles, s aztán egyhamar elbátortalanodik.

Alig van ideje újra lesütni szemeit.

S tovahalad Füles is, szépen, és csöndesen figyel. És mosolyog. Mindenhol. Sötétben, világosban, még hoppikékben is mostanában csak mosolyog.

–Én azon a helyen maradok. Én azon a...

-mondja ismét csak magamagának Mélamaci, menés közben,

azonban csak úgy teszek, mintha …

sértettségében ettől kicsit köpcös is lesz, s pillanatra nem igaz, aztán jelzőlámpák ...

hamisan kijelez… (pedig ő nem úgy akar),

majd szerényen (vagy kacéran?

Eltűnik.

– Én ott hol voltam lépegetek, lépegetek,

de mindig megtalálsz ott, ahol éppen akarnád ott hol én akarom,

- mondja minden alkalommal Füles,

mellesleg mindenhol megtalálsz - teszi hozzá,

és mindannyiszor tekintetével igen erősen néz Mélamaci arcába.

Mert te Mélamedvemaci vagy.

Mert ha például csak egyszerűen maci volnál, akkor csevegő vagy néma maci volnál.

És egyszerűbb.

Akkor még írni sem kéne. És minden jó lenne.

–De nem baj, így is nagyon jó, csak nézzél már valahogy a szemembe!

(Mélamedve elhaladóban maciként, Füles nógatva megsimogatja kabátja vállát.)

És mindketten csalódtak. Mert Medvemaci mélának, Füles pedig véznának született.

Pedig Mélamaci igen jó… és ezt Füles is tudja.

________________________________________________________________________________

–Dehát ebben a mesében mi történik? -hangzik el végre végül Medvemaci hangja.

És a telefon dühös.

Nahát ???

-ez a maci mégsem a méla …


(1997 tavasz)


Nincsenek megjegyzések: