képes történet / filmterv előzetes

2002, NKA Mozgókép Kollégium, forgatókönyvírói támogatás



NYUSZI
ÉS
FARKAS








Kicsi ház, kicsi szoba.

Nyuszi tevékenykedik tanyáján.

Nyuszi magányosan, ám igen boldogan éldegél kicsi házában. Örökké jól elvolt szorgosan dolgozkodva ügyes-bajos teendőivel. S ugyan ha voltak is körülötte, néhanapján, azok mind megközelítetlenségét csodálták.S így ahogy telik az idő, megelégeli, hogy őt mindenki csak féltve őrizgeti, s így való gondolkodóban, s az igazat megvallva, még boldogabb lehetne, helyeslőn egyetértőben magamagával, ha örömén jó baráttal osztozhatna.

S mitnem hoz a sors, egyszercsak úgy jó sokára ––––,

kopognak.

Farkasforma érkezik.

(Nyuszi kicsit megdöbben, vagy inkább csak meglepődik.












– Nyuszi, ha beengedsz, nem bánod meg. Segíteni fogok a dolgaidban, és igen jól megleszünk. Meglásd, nagyon jó farkas leszek.

(gondol egyet Nyuszi, úgysem segített ő ekkorát még senkifián, hát mi baja eshet, ha jót tesz egy ilyen farkason. Eddig úgyis csak mindenhonnan menekült, vagy szép csendesen elillant.

És Nyuszi beengedte.

Így hát a napok telnek,

immár kettesben.

Aztán sok idő telik el.

Eleinte szépen éldegélnek. Farkas is úgy tesz, hogy mondotta, és igen jól elvannak.





Nagyon, nagyon boldogok.

Farkas barkácsol, s igen tehetségére való minden munka. De ezek a dolgok mind olyanok, amikből nem tellik fogának való falatra. Kezdetben még munkálkodik is igen nagy igyekezettel magaformán maga falatjáért, ami nála nemigen járta, de sokáig ő azt bizony nem bírja.
Farkasnál nemigen járta a falatért való munka. Nem volt sem talpára, sem ínyére az ilyesfajta. Pedig milyen, de milyen tehetséges farkas volt.

Legalábbis nyuszi így hitte akkor.

A bajok hát ekkor kezdődtek.

Farkas henyélni kezdett.




Aztán mérget inni. S szeme fokozatosan vált csillogóvá, keze súlyossá, lába bizonytalanná. Agya elszállt.
Nyuszi megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Farkas eddig bizony csak jó oldaláról kecsegtetett feléje. Nagy igyekezettel. S hát igazából jó farkas volt ő,
hitte nyuszi újra, s újra,
csak hát lusta. Azt tett, mi kedvére járt, de ebből ugyan koplalni kényszerült.
És így esett, hogy elkezdett hát Nyuszin élni.

Bár akadtak már kezdetben fúrcsaságok Nyuszi számára Farkas cselekedeteiben. Miközben szőrnyűséget szőrnyűségre halmozott meséiben, amitől Nyuszi már magában igen megdöbbent, hát még hogy Farkas élesfogú késsel kezében játszadozott meséi közben. Aztán mert Nyuszi félt ettől, hát leszokott erről.

És ki tudhatta... Hogy Farkas egyszer még úgy istenigazából ezzel félemlíti meg Nyuszit, hogy tőle idegen dolgokra őt kényekedvére bírja.

–Vagy szeretsz Nyuszi, vagy meghalok én is, s te is.

De ez csak később, mert azontúl jajj! Nyuszinak minden nappal és éjszaka.

Nyuszinak tehát napról-napra egyre gyanúsabbá válik Farkas.
S Farkas is észrevéve hogy Nyuszi rájött a turpisságra, s hogy istenigazából csak most vált igazi farkassá, hát mindent kitalált, hogy maradásra bírja Nyuszit.
Kezdetben csak okolva, hogy nem szereti őt, és hogy fennhordva orrát lenézi. De aztán... és akkor félelmetes idők következnek Nyuszira.
És Nyuszi mindenek ellenére mindent elkövet, hogy Farkasba hitet öntsön. Hiába.

Farkas lusta marad, és csak újra meg újra Nyuszit okolja.

De Farkas módszerei,

eleinte csak furfangos ötletek, aztán már kellemetlenül bátrak,

nem találnak horgot Nyuszinál. És Nyuszi ezt Farkas tudomására hozza.

Farkasnak éppen ez kellett.










Mintha csak erre várt volna.













És akkor egyszercsak teljes erővel,

mert Farkas ekkor már erejével próbálkozott,

ragadja meg a mit sem sejtő vézna Nyuszit:

–Tőlem ugyan el nem mész!

!!! A föld alól is előteremtlek, ha kell, hát erőszakkal.
És Farkas így is tett.








Első alkalommal maga is megdöbben tettén.

Szégyenkezve távozik Nyuszi néma, kerekre nyílt szemeitől.


S aztán kiskutya, madárka, cica, kisnyuszi ajándékkal ajtóban esedzik bocsáttatásra.













Nyuszi elsőre megszánja Farkast.




De eljön másodszor:

–Nyuszi engedj be, kérlek...

s aztán hogy nem bocsát, hát őrjöngve rúgkapál, míg óriás mancsával célt nem ér.



Jajj, ezek a mancsok! Ezek az idővel megfeketedett mancsok.













Nyuszi fél, egyre jobban fél.




S harmadszor, s úgy negyedszer már bocsánatot sem kér, s hatol ajtón, tetőn, ablakon.













Ekkor Nyuszi nagyon, nagyon fél. És segítségért kiált, de mert senki ki segíthetne, kénytelen saját maga megküzdeni életéért.



Farkast rábeszéléssel próbálja jó útra téríteni. Szegény, hiszékeny Nyuszi. Hiszen ezzel az oktató módszerrel Farkast csak még jobban felingerli. De mit tehetett. Olyan gyenge, és félénk volt. És mindig, örökösen a jóban bízott. Nem erre a világra teremtették.








És Farkasnak csak egy jó pofon kellett volna.
–Farkas kérlek, ne bánts, nagyon kérlek.

(előbb csak bátortalan, hisz maga sem hiszi azt ami vele történik.

De Farkas hajthatatlan, s szikrázón csillogó szemmel,

ettől még jobban felizzva,

ragadja meg Nyuszi karját:

–Úgyis az enyém leszel! Senkid nincs rajtam kívül! Azt teszek veled amit akarok! Senki nincs ki segítene rajtad! - s ragadja hol tudja.

Enyém leszel, Nyuszi, vagy meghalok én is, s te is velem! –ismétli mint mindannyiszor, magánkívül.

(Aztán...

hídról lelógatás, száguldó járgány alá lökés, fojtogatás... és mi minden más életveszély.

–Éntőlem nem fogsz elmenni, úgy éljek!

És Farkas így is tett.

Újra.

És senkifia nincs, ki segíthetne Nyuszin. Hiába kiált.

Minden. Minden hiába.

És Nyuszi még próbálkozik Farkascsaláddal már alíg élettel testében, lelkében, hogy segítsenek Farkasfiukon, merthogy az eszét vesztette. De Farkascsalád csak ráförmedt Nyuszira. Dehogy segítettek ők. Még saját fiúkon sem.



És mikor már alíg lélegzik Nyuszi, mer segítséget kérni. Nyusziapa pillanat alatt ottterem, és megmenti Nyuszit... ez a pillanat mellesleg egy egész nap, hiszen Nyusziapa nagyon távol...

Aztán már Nyusziapa és az erdőbírák. Kékruhás, Nyuszitól oly idegen világ.













Nyuszinak immár hogy életben maradhasson nincs más választása. De ekkor már azt sem tudja hogy ki ő, és hogy ez vele történik-e, vagy valaki más költözött belé.

Annyira idegen ez a világ.

Elsőre Nyuszitól mindenki csak bizonyítékot követel.

De hiszen hogyan?... Honnan bizonyíték?

(szegény.

Így Farkas még jobban nekibátorodik:

–Látod, úgyse segít senki, megmondtam. Azt teszek veled mit akarok.

És ekkor Nyuszi hitét veszti. Hiszen ha még az erdőbírák se, hát akkor kihez forduljon?

S csak sír, és sír.

Pedig Nyuszinak annyi de annyi tennivalója volt akkor.

… És akkor újra erdőbírák.

De ekkor már nem érez.

És később már olyan, mintha csak olvasta volna. Vagy valamelyik másik életében. Vagy csak egy rossz álom. Nyuszi már nem tudja mi a valóság.

És Farkas megfélemlíttetik.

De eljön nemsokára Nyuszi ideje is.

Farkas még ugyan sokáig próbálkozik, farkaskezű írás halomra, gyűrű,













s még mi mindenre bátorkodik szemrebbenés nélkül,
… és aztán nagyon sok időre jön Farkas gyógyulása.

Tán még bocsánatot kérne...

De Nyuszitól távol, minden mintha nem vele történt volna. Mintha az ő bőrébe valaki más költözött volna.

Igen, mintha álom.

Nem ismerte meg Farkast. Farkas hiába ragadta meg kezét, élettelen volt. És Farkas is megszűnt ettől létezni. Tán még ma is bűnhődik ha él.

S Nyuszi ki tudja, ma már boldog. És szabadon él.

És örül a napfénynek, és nem fél az esőtől, és a sötétségtől sem.

Nyuszi létezik.

Így ezentúl vele bármi történhet. Egy másik életben.

Azt talán sohasem tudjuk meg.

(1996 tél)