6. fejezet

Bambafüles és

Óriáspancsipofa

esete

Nem mintha ezúttal is különös történne, újra itt velünk Nyuszi, most sem semmi látványos vele, csupáncsak annyi, hogy álmatlan soká forgolódik ágyában, mert mint általában megilletődésében, elmulasztott ez alkalommal is közölni valami fontosat.

Őzikeszemű újabb mosolyra Füles felé.

– Ja, Füles, gyere csak ide ... (máris otterem Óriáspancsipofa.)

– Mit csinálsz most?

(Előbb Nyuszi megijed, s felé hirtelen félelem is, de csak előbb, hiszen a hang, az ... ugyanaz. De mert aztán mosoly követi, bátorítást ígérő s igéző csillogó tekintet, csakúgy könnyedén Nyuszi felé hintve, hát egyből ettől meg is nyugszik, hogy nem valami rossz fog most vele történni. Arca máris sugárzik, csodamód még végtagja s hangja sem remeg, pedig jaj! hogy fél ő máskor …de nem mindig, Óriáspancsipofától. Mert Pancsipofa igen hivatásszerűen űzi mindenekfölötti uralmát. Ő rettenthetetlen. De Nyuszi tudja. Csak úgy véletlen adódott alkalma ellesni, hogy szokott még Pancsipofa bizony kedves lenni. De még milyen nyájasmézes volt akkor. Sárgarókafeleséggel. Valósággal aranyos. Ezt most Nyuszi nem árulja el. És még sok mindent nem.)

Pancsipofa mosolyog és kedves.

A pillanatnyi döbbenettől némult párbeszéd folytatódik.

– Én? (s Füles kíváncsi tekintettel dúsan csillogva.) – Hát ... (közben zavart, mert hogyan is lehet, hogy Pancsipofa éppen vele szóba elegyedik. Lesütött fej, szem, aztán hirtelen vissza.

De igazán nem jut el tudatáig, hogy most tulajdonképpen mi is van.)

– A kis herceggel hogy állsz? (Pancsipofa kissé szigorú, bár most talán csupán kíváncsiság.)

– Ja, az már megvan. Azzal már kész. (válaszol most már félreérthetetlen magabiztossággal Füles)

– És most? Rajzolsz?......

– Nem! ...Vagyis igen. De csak kihúzok... meg árnyék.

(Füles most már újra egészen bizonytalan, merthogy mit is most ő valójában? ...majd hozzáteszi: – Csak ezt sokáig nem szeretném, mert elveszi az időmet...

– De azért pénz kell... – Hol laksz?

(s Nyuszi válaszol, hogyan s hol.)

– Merthogy van egy munka. Most. ( ... cég, valamilyen, Nyuszi hirtelen nem érti. A név. Biztos valami olyan, amit sosem szokott megjegyezni. …Szóval ez a cég, fogja fel, vagyis annyit ebből, hogy gyerekekkel kapcsolatos. Még örül is. Mégis csak Eszesfüles ő titkainak titkok közepén.)

Nos, csillan Nyusziszem egyet erre, aztán amarra:

– Ühüm. (de inkább csak mühü- ...Persze. Jó. Ha a gyerekeknek szól, akkor rendben.

…s ha fizetnek is, tenné hozzá, vagy valami ilyesmi… hogy szokott ez, de mielőtt kimondva, a gondolat szavakkal együtt siklik levegőbe. Nyuszi innen már nem emlékszik, elhangzott-e vagy sem.)

De mindezekre semennyi idő, mert újabb kérdés következik.

– Angolul tudsz? (Pancsipofa igen biztonsággal)

– Hát…, nem. A nyelvekkel valahogy sehogyan sem voltam. Jól. Valahogy nem rám szabták. (de ez sem pont így, mert Nyuszinak igenis van nyelvérzéke, csakhát ezt amúgyis olyan bonyolult elmagyarázni.)

– Milyen iskolát végeztél?!

– …én Sep... (folytatná Füles zavartan, csak éppen nem a kérdésre)

– Oké, hogy onnan, de én az iskoláról kérdezlek. (jön a türelmetlenebb kérdés, ez már sokkal inkább illik Pancsipofa arcához, na nem is az arc, az akár lehet kedves is, úgy önmagában, csak máskor tulajdonképpen így szokta. De most vissza, mégis, hangja könnyed, még bájos is, persze így sem olyan aranyos, mint akkor ott, Sárgarókafeleséggel.

... de Füles mint mondottam, titoktartó, és különben is ő csak Füles, egyelőre... de ki tudja(!), s hiszen Pancsipofa biztosan tudja s gondolja is, hogy ő... miért és hogyan éppen itt, hiszen Sárgaróka bizonyára beszélt erről)

…s hogy Nyuszi felől válasz semmi, erősíti meg a kérdést Pancsi:

– Gimnázium vagy valami művészeti szakközép... ?

– Hát…, gimnázium. Kémia szakon. (vágja rá Nyuszi, de ezt is inkább csak zavarában, hogy ő is valamiben biztos. Meg hát máig is szeretem az algebrát - magyarázza, s tenné is azt még tovább, noha érzi, valami nincs rendben.)

Pancsipofa mint mindig, a sok bizonytalanodásra, ezúttal is könnyedén:

– Lehet forgatókönyvet beadni. (s hozzáteszi, hová, de Nyuszi ezt megint nem jegyzi)

...van egy csomó forgatókönyvem is. (jut Füles is hirtelen nagy örömmel, válaszig)

– Hozd el, hogy megnézzem. (csillogó szem Füles felé, Nyuszi megköszön.)

Itt most akár vége is lehetne, egyelőre, hogy akkor így minden rendben, dolgozhat újra kedvére Nyuszi, csakhogy Bambafüles békétlenül távozik. Mert mi van akkor ha... (és idegessé lesz. Le-fel jár s alá, már a hideget sem érzi, s még ágyában sem könnyedén alszik el azért, ami végül nem hangzott el. Mert mi van ha Pancsipofa mégsem tudta, hogy ő valójában honnan is csöppent. Művészeti iskolák, miegymás…)

Aztán később, jóval később mégis elhangzik.

De Pancsipofa tudta. Akkor talán csak nem emlékezett, vagy fontos sem volt igazán...

Ám hiába, a hangulat már nem olyan. Mosoly sincs, a levegő feszültté s hideggé lesz, s Füles is zavart ettől, de nem csügged el. Mivel igen bátortalan s remeg is, hát gyorsan s illanva távozik.

(1997 június vége)

?

Mert minek kell mindig mindent kimondani, amikor amúgyis olyan magától értetődő.